Salon International LONDON 2015

Október 8. csütörtök

            Reggel kirobbanok az ágyból, még egy nap munka és irány London! Hiába is tagadnám, ehhez a városhoz soha el nem múló imádat fűz. 20 évvel ezelőtt, amikor először álltam meg a Trafalgar téren és néztem fel Nelson admirális égbe magasodó szobrára, örök szerelembe estem. Azóta minden évben eljutottam oda cégem (Hair-Line Kft.) jóvoltából és mára elmondhatom, hogy nagyon szerencsés az a turista, aki tőlem kér útbaigazítást, mert jobban ismerem azt a várost, mint az ott élők.

Bőrönd becsomagolva, vacsora Dröszler Lacinak bekészítve, ágy elkészítve, megyek dolgozni. Este persze még órákig beszélgetünk, úgyhogy alvásmennyiség 4 óra.

Október 9. péntek

            A csapat az én rábeszélésemre a hajnali 6 órás géppel repül, úgyhogy nem vagyok nagyon népszerű. A világ folyamatos körforgásban van, amit az is bizonyít, hogy esős, borongós időben indulunk, Londonban pedig napsütés fogad. Naná, megrendeltem! El vagyunk kényeztetve, a szálloda bejárata 30 méterre van a kiállítás kapujától. Bebútorozunk, aztán találkozó a hallban. Tradicionális angol reggeli, sült sonka, sült kolbász, sült gomba, sült bab, sült paradicsom. Viola Dóri, Némethné Ildikó és Antal Juci az Oxford streetre készülnek, én pedig a fiúkkal – Dröszler Laci és Kiss János- a Hampsted Heath-re. Ez a város legmagasabb pontján lévő erdő London tüdeje, sok-sok hektár zöld, tavak, az egyik leggazdagabb kerület. Egy hatalmas rét közepén gyönyörű, hófehér palota, különleges kiállításokkal. Ez lett volna az úti cél. De nem lett, mert nem találom meg. A szokásos sztori, ahol balra kellett volna fordulni, ott jobbra mentem. Közel 5 órán keresztül sétáltunk az erdőben, a fiúk beszélgetnek, hiszen ezer éve nem látták egymást, én pedig próbálom valahogy kivezetni magunkat a rengetegből. Ezek után természetesen megérdemelnek egy sört. Mivel közel van Camden városrész, átbuszozunk oda. Ezt a csodálatos helyet mindnyájan imádjuk. Itt élt Amy Winehouse, innen indult Vivienne Westwood, ha szeretnéd tudni, mit hordanak a fiatalok, ott kell megnézni. Egy XIX. századi lókórház épületeit és területeit alakították piaccá, ahol fillérekért ehetsz-ihatsz, kézműves és antik dolgokat vásárolhatsz. Meg nem annyira antikokat is. Nincs olyan őrültség, ami ott ne lenne. Még magyar büfé is van, lángossal, pörkölttel. Mondjuk ideje is volt már bekerülni a multikultiba. Este randi a belvárosban, ahol beszerezzük a színházjegyeket. Lacit is rábeszéljük, kell a kultúra. A modern technika vívmánya, Jani szerint ma 17 km-t gyalogoltunk. Ájulás az ágyba.

Október 10. szombat

            Már kilenckor a vásárban tolongunk, nehogy lekéssünk valamiről. Lázas tervezés, hogy tudjuk úgy összeállítani a programot, hogy az egyes szemináriumok és show-k ne fedjék egymást. Természetesen, mint minden évben Mahogany szemináriumon kezdünk. A többiek foglalták a helyet, mi Lacival késve loholunk utánuk, s ahogy a héten nem először és nem is utoljára, rossz felé indultam. Miután háromszor futottunk végig a kilométer hosszú folyosón, végre beestünk a helyünkre. Anthony Licata, Colin Greany és Neil Atkinson alkotja a Mahogany kreatív hajvágó csapatát. csapatát. Idei bemutatójuk témája magyarul „kokott”, vagyis a stílus rövid, szexis, kicsit frivol. Szeretem, hogy csak minimálisan készítik elő a hajat, sőt számtalanszor teljesen nyers, hosszú hajból vágják le a megtervezett formát. Ez azért fontos, mert valóban lehet belőle tanulni, annál is inkább, mert közel ülsz hozzájuk és ők nagyon profik abban, hogyan mutassák meg a lényeget. Szeretem a kifinomultságukat, a kidolgozott apró részleteket, azt, hogy bár nagyon felismerhetően saját stílusuk van, mindig van benne valami újítás. A fiúkkal megegyezünk abban, hogy a fodrászat gyakorlatilag kimerült, akik régi motorosok, mint például én, már szinte minden formát, technikát láttunk, legfeljebb tökéletesíteni, jobban archoz igazítani tudjuk. A jövőt a szakmánkban jelen pillanatban a folyamatosan tökéletesedő anyagok jelentik, amik meglódítják a fantáziánkat és tágítják a határokat, mert óvják a hajat a vegyi folyamatok során. Ez persze nem azt jelenti, hogy már nincs mit tanulni, mert a tökéletesség végül is elérhetetlen cél! Végignézzük a kiállítók standjait, van-e valami újdonság, veszünk jegyet az Alternatív Haj Show-ra, aztán irány a SASSOON show a nagy teremben. A Mark Hayes vezetésével színpadra lépő csapat évek óta hozza a saját stílusát. Természetesen hűek a Vidal által meghatározott irányelvhez, itt tökéletesen levágott, geometrikus formákat láthatunk, aki tupírkát, vagy Charlie hajat szeretne látni, rossz helyre jött. Elképesztő mennyiségű modellt mutatnak be, nem számoltam meg, de 50-60 biztosan nem túlzás. Fantasztikus, de mindig van új forma, a koreográfia mindig különleges és egyedi, ugyanakkor nagyon erőteljesen tükrözi az ízlésvilágukat. Akárcsak a ruhák. Soha nem ismétlődik, mégis jellemző rájuk. Összeszokott csapat, a nagy öregek mellett mindig teret adnak a fiatal tehetségeknek. Nagy sikert aratnak, mint mindig, nincs színvonal-ingadozás. Soha nem okoznak csalódást a Sassoon-hívőknek. Este közös vacsora a kedvenc angol kocsmánkban, fogy a fish and chips. Ellenőrzés a telefonon, a vásár területén is képesek vagyunk 14 km-t rohangálni.

Október 11. vasárnap

A vásár második napja már zűrösebb, mert Angliában szombaton dolgoznak a fodrászok, úgyhogy ők vasárnap jönnek ki a kiállításra. Óriási a tömeg, pedig a vásár területe kisebb, mint az előző években és a kiállítók is évről-évre változnak. A leggagyibb kínai bóvlitól, a legcsodálatosabb minőségi szerszámokig minden megtalálható, de figyelni kell, hogy ne dőlj be a túl kedvező áraknak. (Tapasztalatból beszélek!) Derekasan ellenállunk a csábításoknak, de azért ollókat mindnyájan veszünk. Patrick Cameron a kontyok királya, rendszeresen tart workshopot a Babyliss standján, de mindnyájan a nagy showra várunk. Sok-sok éve kápráztat el minket a munkáival, számtalan fortélyt leshettünk el tőle az évek folyamán. Egyrészt könnyű dolga van, mert állandó modellekkel dolgozik, akik ráadásul gyönyörű nők és csodálatosan mozognak, rendkívül kecsesek és elegánsak, másrészt viszont mindenki valami újat vár tőle és évente 10 új konty, mondjuk 20 éven keresztül, az rengeteg. Csak szorozzátok fel! Egyszerűen lehetetlen, hogy mindig újat mutasson. Idén könnyed, kicsit kócosabb formákat mutatott, ami nem nyerte el mindenki tetszését, azonban az ő legnagyobb erőssége a tökéletes ízlés. Az ő hajai nőiesek, sikkesek, minden túlzástól mentesek, valóban hordhatók, a legelőnyösebb sziluettet alakítja ki az archoz és a termethez. „Pakk-pakk-pakk hölgyeim és uraim, nagyon egyszerű, ide teszem, odatűzöm és már készen is van!”- az előadásmódja is rendkívül szórakoztató és pontról-pontra végig követhető, hogyan csinálja. De ne dőljünk be neki! Amikor otthon neki állunk, rá fogunk jönni, miért áll Ő azon a színpadon és mennyi gyakorlás kell hozzá, hogy a mi kontyunk is úgy nézzen ki, mint az övé. Bár a nézők száma meg se közelítette a korábbi évekét, mi elégedetten távoztunk, hogy folyó ügyeink rendezése és némi koffein bevitele után beüljünk a Saco szemináriumra. A Saco csapat és az ALFAPARF szoros szövetségben dolgozik együtt, idén Metamorfózis címmel készítettek kollekciót a cégnek. Ezen kívül természetesen a saját, kicsit szélsőségesebb kollekciójukat is bemutatták, ami az ő hitvallásukat közvetítette a divatról. Az ő stílusuk is szépen kidolgozott, de nagyon extrém, sokszor meghökkentő. Sajnáltam, hogy ők nagyon előkészített modellekkel érkeztek, így csak a befejező fázist láthattuk, de ez a marketing része. Ők az oktatásra helyezik a fő hangsúlyt és azt szeretnék, ha sokan jelentkeznének a kurzusaikra, ezért a szeminárium inkább figyelemfelkeltés, mint tanulási lehetőség. Elsősorban szekciós hajfestéseket alkalmaznak és feltűnt milyen finom színekkel és részletekkel operálnak. Nagyon nehéz volt megint egy évre elköszönni a kiállítástól, így mérgezett egérke üzemmódban még tízszer körbementünk, nehogy maradjon egy stand, amit nem láttunk. Feltűnt, hogy ebben az évben először rengeteg kiállító volt férfi témában, borbély üzlet berendezések, portálok, termékek, plakátok. Feléled egy szép hagyomány, a férfiak újra borbélyhoz járnak! Trendi! Rohanás haza, zuhany, átöltözés és Janival már indultunk is a Royal Albert Hall-ba. Az Alternatív Haj Show egyrészt egy fodrászünnep, másrészt nagyon komoly pénzgyűjtési akció a leukémia kutatására és leukémiás gyerekek gyógykezelésére. Tony Rizzo a feleségével hozta létre az alapítványt, miután saját kisfiát elvesztette ebben a szörnyű betegségben. Először csak angol fodrászok vettek részt a műsorban, majd más fodrászokat is meghívtak, 2000 óta Hajas Laci is résztvevője az előadásnak. A meghívás nagy elismerést jelent, ugyanakkor a fellépők minden felmerülő költséget maguk állnak, így járulva hozzá az alapítvány munkájához. Kb. 3 perces performanszokat mutatnak be, ahol a fodrász már nem, csak a modellek szerepelnek. Mivel szerettük volna látni a show-t, viszont erre már nem akartunk rengeteget költeni, az úgynevezett upper circle-n ültünk, ami kb. azt jelenti, hogy felettünk már csak az ég van. Ezt még tetézte, hogy a nézők többsége unalmában kissé több sört fogyasztott, mint kellett volna, így folyamatosan átjártak rajtunk. Valljuk be, mi is kicsit untuk, mert idén az volt a divat, hogy mindenki zombira maszkírozta a modelljeit és fülhasogató tucc-tuccra vonultatta őket, szóval másfél óráig nem volt semmi érdekes. Aztán jött Laci és mi fantasztikusan büszkék voltunk, hogy magyarok vagyunk. Ízléses volt, elegáns, egyedi és utánozhatatlan. Akárcsak tavaly és tavalyelőtt és azelőtt és azelőtt… Lelkünket simogatta Havasi Balázs csodálatos zenéje és az egész olyan volt, mint egy káprázatos álom. A nézők is felélénkültek, végre csodát láttak. Azért a három percért érdemes volt elmenni! Taxi, haza a kivilágított városon át, ájulás.

Október 12. hétfő

Sajnos a csapat fele, Dóri, Ildi és Juci hazaindultak, mi pedig felkerekedünk a George street felé, a Mahogany üzletébe, ahol Neil Atkinson vár minket kétnapos hajvágás kurzusra. A fiúk magabiztosak, semmi bajuk, nekem remeg a gyomrom, de álcázom. Szerintük rosszul. Neil rendkívül kedves, akárcsak a többiek. Elfoglaljuk a bemutatótermet, jönnek a modellek, első nap az alapokat szeretnénk alaposan kivesézni. Nagyjából a második kérdés után már tudja, hogy mit tudunk, és ez nagyon jól esik. Vág nekünk két csodálatos, abszolút hordható frizurát, majd megkapjuk a babákat és nekiállunk mi is. A hangulat barátságos, gyomorremegésem múlik, nagyon élvezem a munkát. Az ember tudja, amit tud, de nagyon jó dolog visszaigazolást kapni és egyre tökéletesebb rendszerbe foglalni a tudást. Este finom vacsora, kis csatangolás a Sohoban, majd a színház. Thriller! Varázslatos musical Michael Jackson legjobb dalaival, megszólalásig hasonló imitátorral, énekesekkel, felidézve életének főbb eseményeit. Hát a szórakoztatáshoz nagyon értenek. Minden másodperc tökéletes!

Október 13. kedd

            Angol reggeli, majd Georges street. Ma már bonyolultabb hajvágásokat próbálgatunk. Mindenki választhat, mit szeretne vágni. Én olyat választok, ami a tavalyi kollekció slágere volt és régóta vágytam kipróbálni. A hajvágás menete nagyon érdekes, nekem pár évvel ezelőtt már volt részem ilyen oktatásban. Először is, a fotó egy beállításban készült, de a teljes frizura értelemszerűen nem látható. Megbeszéljük a leválasztásokat, megcsinálom, ellenőrzi, nincs hiba, kezdjük. Megadja a paramétereket, ezt a szekciót ilyen kiemeléssel, ilyen hosszban, lépcsőzetes formában vágd le. Levágom, ellenőrzi, megyünk tovább. A következő szekciót ilyen hosszban, ilyen kiemeléssel, lefelé hosszabbodó formában vágd le. Ellenőrzés, jó, megyünk tovább. Úgy neveztem ezt el magamban, hogy vakon vágás, vagyis nem azt vágom, amit én gondolok, a forma csak az ő fejében van meg, de ha követem az utasításokat, akkor nekem is kijön. Azért tetszik nekem ez a módszer, mert mindenkinek megvan a saját stílusa, és ha látunk egy formát, saját stílusban próbáljuk levágni, ezzel viszont kizárjuk a tanulás lehetőségét. Igazán akkor fejlődik az ember, ha eltér a megszokott fogásoktól. Nagyon szépen sikerült a munkám, igazi boldogságos örömhajvágás volt! A fiúk is gyönyörű dolgokat vágtak és délután még Neil is vágott nekünk egy csodálatos hajat, lélegzetelállító volt! Megjegyzem a modell is. Oklevélátadás, barátkozás, nehéz eljönni. Még céltalanul csavargunk egyet Greenichben, megtömjük a pocakot mexikói kajával és méltó megkoronázásaként a napnak, az Emirates ajándékával, a függő vasúttal libegünk át a szállodához. A bárban búcsút iszunk, mert Laci reggel hazamegy. Mi maradunk!

Október 14. szerda

            Már csak ketten maradtunk! Euforikus állapotban vagyok, szabadlábon Londonban az Ausztráliában élő barátommal! Ettől függetlenül kétfelé indulunk, átgyalogolunk a Tower hídon, ő balra a Design múzeumba én jobbra Southwarkba. Csak sétálok és sétálok, tempósan, minden házat megnézek, elmegyek a Belfast hadihajó mellett, (már voltam benne), a London Eye mellett, (már ültem rajta) átsétálok a Westminster hídon, át a Covent gardenbe, (sokszor voltam arra), utolér a telefon, hol vagy? Enni kéne. Piccadilly, Oxford street, Regent street, Hamley’s játékáruház, mert sose növünk fel, Soho. Valami fura van ennek a városnak a levegőjében. Otthon lepusztultnak, fáradtnak érzem magam, minden porcikám fáj, hasogat a hátam, lépni nincs erőm, itt 20 km-t gyalogolok egy nap, üdvözült vigyorral a képemen. Este elhagyom a pasast, aki visszatér a szállodába, mert mióta elhagyta Sidneyt nem aludt egy embereset, én meg a sötét estében elindulok a Tate Modern felé, mert festőművész barátnőm sms-ben felszólít rá. Persze csak nyáron van nyitva 10-ig, ősszel már 7-kor bezár. Bár az épület világosban eltéveszthetetlenül emelkedik a Temze partján, sötétben a körülötte lévő hatalmas felhőkarcolóktól nem könnyű megtalálni. Végül is azt hiszem négyszer tévedtem el, de csak kettőt vallok be. Szóval szálloda, alvás.

Október 15. csütörtök

Reggeli egyetértésben. Még csak rá se kell beszélnem a Tate Modernre. Jön magától! Jól szórakozunk és teljesen közös nevezőn vagyunk, a modern művészetet nem értjük. Én végérvényesen megöregedtem, ő pedig úton van. Nem bánkódunk, sétálunk. Térképismeretem most sem hagy cserben, háromszor is rossz irányba indulok el, de szerencsére velem van, mert egyedül csak Cambridge-nél venném észre magam. De rajta vagyunk az egyenesen, irány a szálloda. A Towernél nyűgösködök, hogy ott fogunk ülni a szállodában órákig és rábeszélem, menjünk még egy megállót gyalog. Nem rutinos, mert beleegyezik. Sétálunk, sétálunk, megálló sehol. Így viszont rábukkanunk a Hasfelmetsző Jack múzeumra, amit nagy valószínűséggel ebben az évezredben nem keresett fel látogató. Mi se, mert zárva van és már iparkodni is kell, bár a személyiségembe belefér, hogy ”elsétálok egy repülőt.” De minden a legnagyobb rendben, bár a reptéren mindketten elveszünk. Egyre idegesebben rohangálok, míg eszembe jut, hol keressem. És ott is van! A szendvicsesnél! Hazafelé ájult alvás. Érkezés pontosan, éjfélkor. (Érdekesség, hogy fél óra késéssel indultunk!) A taxiban csendes összenézés: ki is találta ki, hogy holnap 10-kor továbbképzés az üzletben?

Nagyon köszönöm a Hair-Line Kft.-nek, hogy idén is részese lehettem ennek a csodálatos élménynek!

10 évvel ezelőtt két jó barát  munka utáni iszogatás közben úgy döntött, közös céget alapítanak. Mára a világ egyik legjobb oktató csapataként fodrászok ezreit inspirálják. Kétség sem fér hozzá, az év legnagyobb  fodrászati eseménye Mazzella & Palmer fellépése volt  a Vigadóban.  / Köszönet a csodás rendezésért és vendéglátásért a Wellának!/    A két zseniális fodrász összeszokottan és magabiztosan lépett színpadra,  fogalmuk sem volt róla, milyen ájult tisztelettel néztünk rájuk, mindent megtettek, hogy oldják a csöndet.   Elmondták, hogy  az oktatás minden mondatát megtervezték és néhány nappal ezelőtt ők maguk is részt vettek egy képzésen, ahol a színpadi beszédet  dolgozták ki.  Gyönyörűen felépítették  bemutatójukat, az első részben mintegy ráhangolódásképpen két alaphajvágást és két hajfestést mutattak be.   Egyszerű dolgokat csináltak, végtelen precizitással, megismertettek oktatási rendszerük alap pillérével, nem csak arra tanítanak meg, hogyan készítsünk  el egy tökéletes vágást, hanem arra is miért úgy.  Ezt követte két kortárs szalon frizura,  itt kiemelték a hordhatóságot és kezelhetőséget. Szünet után video vetítés során  végignézhettük kollekcióikat a kezdetektől napjainkig.  Az utolsó részben a2014-es „elfelejtett cirkusz” című kollekciójukból mutattak be két nagyon kifinomult hajvágást és előre elkészített  frizurákkal  tették teljessé a finálét.

A közönség soraiból számtalan kérdést kaptak, amiket néha poénokkal lazítva, de maradéktalanul és nagyon közvetlen hangnemben meg is válaszoltak.  Egy-egy bemutató után vendégeim gyakran megkérdezik, mit láttál? Mi a legújabb divat?  És én mindig elmondom, milyen színeket festettek, milyen formákat vágtak, mit javasoltak a következő évre az adott cég fodrászai.  Vagyis, hogy mi a legújabb trend. Az idén  nagy változás történt, már Londonban is ezt láttuk, most Mazzella & Palmer is megerősített benne, a trend többé már nem egy preferált szín, vagy forma.  A 60-as, 70-es sőt még a 80-as évek  legjellemzőbb ruhadarabjait és jellegzetes frizuráit évekig hordtuk , a mai trendek fél évente változnak. Ez már nem körforgás, ez  ringlispíl. /körhinta/ Követhetetlen. Nem véletlen, hogy állandóan ezekből a divat szempontjából legendás évekből merítünk ihletet még ma is. A világ élvonalbeli fodrászai is észrevették, hiába határoznák el, hogy a jövő évi divat legyen  pl.a rövid fru-fru, ha  a vendégek  többségének ez nem áll jól.  Így hát manapság az a  divat, ami jól áll!  Mégis van egy trend amit boldogan követ minden szakmaszerető fodrász a világon. Ez pedig a tökéletes kivitelezésű, személyre szabott, egyedi szín és vágás! Ápolt haj, luxuskivitelben!!!!

Természetesen a fodrászok kreativitásának nincs határa és továbbra is csodálatos kollekciókat fotóznak, de ezek már nem a jövendő divatirányzatot mutatják, sokkal inkább a művészi  inspirációt. Egy álom szerű csodavilágot, melyben hajakkal, sminkkel, ruhákkal  megálmodnak egy látványt, vagy elmesélnek egy történetet.
Mazzella & Palmer egyrészt két csodálatos fodrász, de ha végignézitek az „ elfelejtett cirkusz „ képeit bizonyára egyetértetek majd velem, ez már nem csak fodrászat!  Ez művészet!!

molnárjoli

Az első igazán őszi, sötét, szeles, esős napra beszéltünk meg randevút.  Régóta ismerem, meg sem lepődöm, hogy motorral érkezik….

J.:Hihetetlen sikered volt az  Alternatív Hairshow-n!!  Annyira büszke voltam rád! Tombolt a Royal Albert Hall, mindenki azonnal megértette az üzeneted! A te ötleted volt 50-60 év feletti modelleken  megmutatni a divatot?

L.:  Szinte minden bemutatón, oktatáson akad valaki, akinek negatív véleménye van a munkámról, mert szerinte csak fiataloknak, vagy modelleknek áll jól. A divat mindenkié! Csak elég kreativitás és tudás kell hozzá. Nem kell mindig a kor mögé bújni, az élet nem áll meg, mindenkivel halad. Ettől még lehet egyedi a frizura! Nemrég pezsgővel ünnepeltünk egy kedves vendégemmel, aki  30 éve hordja  a legmodernebb formákat, hozzáteszem büszkén!! A világcégek is egyre gyakrabban reklámoznak idősebb modellekkel és Gautier kifutóján is  feltűnnek érettebb nők. Normális.

J.: Nincs lámpalázad?  Elképesztő lehet fellépni 5000 ember előtt!

L.:  Pont arról beszélgettünk Dudás Attilával, aki segítőtársam volt a produkcióban, hogy idén különösebb remegés nélkül mentek a dolgok.  Régen azért volt idegeskedés.. 2000-ben hívtak meg először a show-ra és a rendezvényre kiadott könyvben úgy mutattak  be, mint az első kelet –európai fodrászt, aki görkorcsolyás bemutatót álmodott  a színpadra.  Már akkor is valami újdonságot, egyedit szerettem volna mutatni. Láttunk már millió épített hajat, divatbemutató szerű felvonulást tökéletesen bevágott hajakkal, de én mindig történetben gondolkodtam, valami különleges, felejthetetlen élményben.   Az első fellépésnél   könnybe lábadt a szemem a színpadon. … Évekkel ezelőtt az volt a szokás, hogy délután 6 órára minden fellépő elkészít egy frizurát és megmutatja a sajtónak. Ez    2008-ban volt, amikor erre a sajtótájékoztatóra Vidal Sassoon is eljött. Ott álltunk sorban a modelljeinkkel, mosolyogva végigsétált előttünk, majd többször visszafordult, megállt, nézte a modellt, újra megfordult, végül rám mosolygott és szó nélkül feltartotta a hüvelykujját.  Elsírtam magam.

J.: Felkerült a facebook oldaladra egy csoportkép, amit úgy kommentáltál, hogy a világ legnagyobb fodrászai  veletek akartak fotózkodni.  Nem jutott eszedbe, hogy ők téged is a világ legnagyobb fodrászai közé sorolnak?
nincs válasz, csak  elgondolkodó mosoly……szerintem nem jutott eszébe…

J.: Gondoltál már rá, hogy ha  nem itt élnél mire vihetted volna?

L.: Már nem. Nem lenne türelmem kitanulni egy másik ország működését, felépíteni magam. Jó így, ahogy van.

J.: De emlékszem a 80-as évek elején az első hirdetésre amit együtt olvastunk, hogy horribilis fizetésért fodrászt kerestek óceánjáró hajóra.  Néztünk egymásra, tizedmásodpercig gondolkodtál, majd azt mondtad, maradunk.

L.: – Ide születtem.

J.:  Én is mindig ezt mondom.Vágyad volt egy olyan üzletlánc kiépítése, mint mondjuk  a Tony&Guy.

L.:  Nem , én olyan üzletláncot szerettem volna, mint a Sassoon.

J.:   Mi a különbség?

L.: Sassoonnak csak saját üzletei vannak, nincs is több belőle 20-30-nál.   Tony&Guy üzletből rengeteg van a világ minden pontján, ezek franchise rendszerben működnek.  Ahhoz, hogy mindenütt azonos színvonalú munkát kapjanak a vendégek, nagyon alapos képzésre van szükség, viszont kicsit megöli a kreativitást.   Nekem a Sassoon  rendszer szimpatikusabb és végül is ezt  kisebb-ben megvalósítottam.

J.:  Minden rendezvény folyamatosan fejlődik, aztán felér a csúcsra és onnan sajnos csak lefelé vezet út. Én személy szerint úgy éreztem, hogy a Salon rálépett erre az útra. 10 évvel ezelőtt rohantunk egyik bemutatóról a másik szemináriumra  és onnan tovább.  Most sokkal kevesebb bemutató van és a kiállítók száma is csökkent.

L.: Lehet. Ugyanakkor  régen sokkal népszerűbbek voltak pl. a TIGI bemutatók és bármikor vehettél jegyet a Sassoon showra. Idén pedig már szombaton kiírták, hogy a vasárnapi Sassoonra  minden jegy elkelt. Szerintem mostanra nőtt fel a szakma a Sassoon csapat kifinomultságához. És ez jó.

J.:  Van még hova fejlődni?  Lehet még a mi szakmánkban  valami újdonság, ami még nincs  feltalálva és nem anyag, vagy gép?  A kiállításokon minden a műkörömről és a csilliárdba kerülő, örök fiatalságot ígérő kozmetikai gépekről szólnak,  a fodrász újságokban az utolsó oldalakra szorultunk.

L.: Magyarországon sajnos nincs Salon szintű rendezvénye a szakmának, pedig nagyon szükség lenne rá.  Egy jó befektető kéne, aki össze tudná fogni a dolgokat! A Beauty is külföldi kézben van. Idén két részre osztják a kiállítást, mert a hétköznapi embereket is szeretnék megszólítani.

J.: Ez jó ötlet!

L.: Ehhez viszont túl magas a belépődíj ára.  Fodrászok pedig alig vesznek részt rajta.

J.: Az lenne a csodás, ha egymás után lépnének színpadra a különböző cégek fodrászai, ha egymást követnék a színvonalas bemutatók, amik egyszerre szólhatnának a szakmának és a nagyközönségnek. Ahogy indult!

L.:  A nagy cégek ebben nem érdekeltek, minden cég a saját megjelenéseibe fekteti a pénzt.

J.: Ez a fajta „szakmai irigység” létezik  Angliában is?

L.: Még a nyoma sem.  Egyáltalán nem! Akkora alázattal állnak a szakmához, hogy  képesek egymás bemutatóira is elmenni, támogatják egymást.

J.: Igen, én is emlékszem egy esetre, mikor Beverly Cobella az ALFAPARF színeiben lépett fel egy óriási show-val Milánóban, az egész Mahogany csapat ott ült és tapsolt neki, pedig odáig elutazni nem kevés pénz és fáradtság!

J.: Téged nem zavar a veled szemben megnyilvánuló irigység?

L.: Nem érdekel.
….Hitetlenkedés részemről…

-J.: Jó, de legeslegbelül sem fáj?

L.: Nem. Magamnak csinálom. Én vagyok a legnagyobb kritikusom. Ritkán vagyok maradéktalanul elégedett, de tudom, hogy jót csináltam, bárki bármit mond. És ez a lényeg. Nem szerethet mindenki!

J.:Tudom, hogy Judit, a feleséged már ilyen munkamániásnak ismert meg téged, de mit szól a munkatempódhoz?

L.:Megérti. Ez van. Csinálni kell a dolgokat.  Stabil hátországot biztosít nekem, nyugodtan csinálhatom a dolgaimat. Néha szól,hogy vigyem el valahova magammal, elviszem.  Már kétszer  csináltunk bemutatót Dubaiban, hiába mondtam neki, hogy nincs ott semmi érdekes, másodszor  elvittem.

J.: Hogy hogy nincs ott semmi érdekes, ne viccelj!

L.: Nem lehet az utcán sétálni, mert nincs utca, nincsenek kirakatok, régi házak. Persze megnézheted a világ legmagasabb épületét, a világ legnagyobb és legdrágább szállodáját, a világ legnagyobb bevásárlóközpontját, a világ legnagyobb  mecsetjét és abban a világ legnagyobb kézzel készített szőnyegét, és a világ legnagyobb legnagyobbját!  És?    Ugyanazokat a márkákat megtalálom   a Westendben is.  London és Budapest is más, vagy több, nem tudom.

J.: Mi a véleményed a  marketingről?   Hiszel benne? Használod?

L.:   Azt tartja a mondás, hogy a jó bornak is kell cégér és ez minden bizonnyal igaz is. Volt már, hogy dolgoztam marketingessel, de nem jellemző. Jelenleg egy jó marketinges mindent elad, függetlenül a minőségtől, ami nem jó.  Azt szeretem, ha a munkám adja el magát és hoz új vendégeket.

J.:Ketyerék?   Facebook, twitter, blog, feltöltés, letöltés, miegymás?

L.:  A facebookot megnézem, néha kiteszek képet, de nem azon élek, nem igazán érdekel. Mondjuk elboldogulok.

J.:Van olyan dolog, ami annyira kikapcsol, hogy elfeledkezel mindenről, alkalmazottakról, munkáról, gondokról, bemutatókról?

L.:  A tenisz. Hetente egyszer játszom, akkor semmi más nem  számít.

J.: Lovaglás?

L.:  Le vagyok tiltva!  -mosoly.

J.: Megértem. ( mármint Juditot)   Rengeteg ismerősöd, haverod van, számtalan embert ismersz. Emlékszem régről, hogy  csendes, megfigyelő típus vagy és ritkán tévedsz az embereket illetően. De van igaz barátod? Akivel teljesen te vagy? Akinél nincs félelem az árulástól?

L.: A feleségem. Ő mindent tud rólam. Nagyon kevés az időm, egyszerűen nem érek rá beülni egy kávéházba és csevegni. A külföldi továbbképzéseket is azért szeretem,mert akkor van időnk kibeszélgetni magunkat, nincs más teendő.  Talán Dudás Attila a legközelebbi barátom, sokat vagyunk együtt, ismer.

J.: Őszintén, neked nem fáj semmid?

L.: Nem, hál’istennek.

J.:  (… arcomon leplezhetetlen irígység…) A sok tevékenység közül, üzleti munka, fotózás, üzletvezetés, L’Oreal nagykövetség, bemutatók, média, fodrász egyesület, melyik számodra a legfontosabb, ami nélkül nem tudnál élni?
…Pillanatnyi gondolkodás nélkül…

L.: Az üzlet, a vendégeim.   Még ma is 9-10 órát lehúzok  naponta.  Annál nincs jobb, amikor a vendég feláll és kaján mosollyal azt mondja: most végigsétálok a Váci utcán, hogy megbámulják a hajamat és leszólítsanak, hol csináltattam. Élvezem!

Akkor menj, és csináld! Most és még nagyon sokáig!  Köszönöm!!!

molnárjoli

Idén nagy újdonság a keratin feltöltés. A haj vegyi beavatkozások és a környezeti ártalmak /só, homok, erős napsütés/ révén sérülhet, kiszárad a hajvég, elvékonyodik, eltörik. Akik szeretnék növeszteni a hajukat, azoknak nem a hajvágás, hanem a keratin terápia a megoldás. A kezelés során a hajat feltöltjük keratinnal, így a haj kapilláris rostjai újra rugalmassá válnak, a hajszál külső lemezeinek repedései kisimulnak.
A még nagyobb siker érdekében ajánljuk a meleg ollós hajvágást, a töredezett végek eltávolításához. Az ollóban lévő hő a vágás pillanatában lehegeszti a hajvégeket, zárja a hajszálakat, így a velő állomány védve van, a hajszál végei nem száradnak ki. A hajvágást elég 6 havonta megismételni, ezért azoknak ajánljuk, akik hosszú hajat szeretnének növeszteni.