IKON 2017/II. 18. szám

IKON 2017/II. 18. szám

COSMOPROF 2017

            Mert Bologna-ba utazni jó… – beszámoló

Legszebb emlékeim fűződnek Bolognához, mikor Hansági Gyulával, Dröszler Lacival és néhány változó csapattaggal beültünk a Fiat Ducatóba és elporzottunk Bolognaig. Odafele szinte csak a szakmáról beszélgettünk, új és új ötleteket dobtunk fel. Szertartás volt, hogy az udinei autogrillnél mindig megálltunk egy igazi olasz capuccinora és egy jófajta pármai sonkás szendvicsre. Bolognában rögtön a vásárhoz hajtottunk és estig tobzódtunk az újdonságokban. Együtt vacsoráztunk és mindenki elmondta mit látott, mit vett. Másnap egész nap vásár, aztán harmadnap indulás haza. Mindig énekeltünk a kocsiban és nem törődtünk vele mennyire hamis, csak Gyula el ne aludjon. Idén Dröszler Laci vállalta magára a súlyos terhet, eljuttatni a csapatot Bolognáig. Jólesett a generációs keveredés, én voltam a korelnök –mondjuk ez alap-, Laci és tündér felesége Kati, Lehoczky Nórival a közép, és az ifjú titánok, Németh Levente és Kondor Martin. Rögtön be is passzíroztak a bőröndök mellé a hátsó lukba ezt gondoltam megírom… igaz Levi sokszor leváltott.

A vásár igen nagyszabású rendezvény, a világ minden tájáról érkeznek kereskedők és fodrászok, hogy megnézzék az újdonságokat. Az ALFAPARF standja impozáns volt, egy ház belsejét jelenítették meg, elkülönítve a termékcsoportokat. Már kiállították a Precious Nature termékcsalád festékeit, amit nagy érdeklődéssel vártunk, hiszen ammóniamentes és illatos. Külön sötétkamrát hoztak létre, ahol mindenki vethetett egy pillantást az idei nyár nagy szenzációjára a rEvolution Neon uv-fényben világító fantasztikus színeire. Természetesen a Pigmints még mindig hihetetlenül népszerű, akárcsak a Metallics fémes festékei. Hatalmas tömeg volt a standon, modellek cirkáltak gyönyörű festésekkel, meg lehetett nézni és akár tapintani is a hajakat. Másnapra a tömeg, ha lehet ezt mondani megsokszorozódott, akárcsak a hőség. Egy hosszú sátorban elkezdődtek a show műsorok. Eljött Mark Hayes, Tony Rizzo, Claus Peter Oks, Patrick Cameron , Angelo Seminara és még sokan mások a világ vezető fodrászai közül. Nagyon sajnáltam, hogy leginkább csak felvonultatták a modelleket, nem láthattuk, hogyan készültek. Patrick Cameront láthattuk a Babyliss standján, sőt közös fényképet is készíthettünk vele, nagyon jó kedvű volt. Este aztán a csapat együtt pizzázott egy kis étteremben, ahol a helyiek is vacsoráztak. Nem csalódtunk, minden tökéletes volt. A visszaút mindig rövidebb, így némi shoppingolás után repesztettünk hazafelé. Nagyon jó volt együtt lenni, együtt utazni és a szakmáról beszélgetni, magunkba szívni az újdonságokat. Sok mindent láttunk, de a bolognai vásár elsősorban a kereskedők számára élvezet, bemutatóból kevesebb van. Pedig mi nagyon szeretünk tanulni!

Ezzel együtt jó volt visszaemlékezni a régi utakra, a Moretti sörre, nagyon köszönöm, hogy újra ott lehettem!

IKON 2015/II. 15. szám

IKON 2015/II. 15. szám

Salon International LONDON 2015

Október 8. csütörtök

            Reggel kirobbanok az ágyból, még egy nap munka és irány London! Hiába is tagadnám, ehhez a városhoz soha el nem múló imádat fűz. 20 évvel ezelőtt, amikor először álltam meg a Trafalgar téren és néztem fel Nelson admirális égbe magasodó szobrára, örök szerelembe estem. Azóta minden évben eljutottam oda cégem (Hair-Line Kft.) jóvoltából és mára elmondhatom, hogy nagyon szerencsés az a turista, aki tőlem kér útbaigazítást, mert jobban ismerem azt a várost, mint az ott élők.

Bőrönd becsomagolva, vacsora Dröszler Lacinak bekészítve, ágy elkészítve, megyek dolgozni. Este persze még órákig beszélgetünk, úgyhogy alvásmennyiség 4 óra.

 

Október 9. péntek

            A csapat az én rábeszélésemre a hajnali 6 órás géppel repül, úgyhogy nem vagyok nagyon népszerű. A világ folyamatos körforgásban van, amit az is bizonyít, hogy esős, borongós időben indulunk, Londonban pedig napsütés fogad. Naná, megrendeltem! El vagyunk kényeztetve, a szálloda bejárata 30 méterre van a kiállítás kapujától. Bebútorozunk, aztán találkozó a hallban. Tradicionális angol reggeli, sült sonka, sült kolbász, sült gomba, sült bab, sült paradicsom. Viola Dóri, Némethné Ildikó és Antal Juci az Oxford streetre készülnek, én pedig a fiúkkal – Dröszler Laci és Kiss János- a Hampsted Heath-re. Ez a város legmagasabb pontján lévő erdő London tüdeje, sok-sok hektár zöld, tavak, az egyik leggazdagabb kerület. Egy hatalmas rét közepén gyönyörű, hófehér palota, különleges kiállításokkal. Ez lett volna az úti cél. De nem lett, mert nem találom meg. A szokásos sztori, ahol balra kellett volna fordulni, ott jobbra mentem. Közel 5 órán keresztül sétáltunk az erdőben, a fiúk beszélgetnek, hiszen ezer éve nem látták egymást, én pedig próbálom valahogy kivezetni magunkat a rengetegből. Ezek után természetesen megérdemelnek egy sört. Mivel közel van Camden városrész, átbuszozunk oda. Ezt a csodálatos helyet mindnyájan imádjuk. Itt élt Amy Winehouse, innen indult Vivienne Westwood, ha szeretnéd tudni, mit hordanak a fiatalok, ott kell megnézni. Egy XIX. századi lókórház épületeit és területeit alakították piaccá, ahol fillérekért ehetsz-ihatsz, kézműves és antik dolgokat vásárolhatsz. Meg nem annyira antikokat is. Nincs olyan őrültség, ami ott ne lenne. Még magyar büfé is van, lángossal, pörkölttel. Mondjuk ideje is volt már bekerülni a multikultiba. Este randi a belvárosban, ahol beszerezzük a színházjegyeket. Lacit is rábeszéljük, kell a kultúra. A modern technika vívmánya, Jani szerint ma 17 km-t gyalogoltunk. Ájulás az ágyba.

 

Október 10. szombat

            Már kilenckor a vásárban tolongunk, nehogy lekéssünk valamiről. Lázas tervezés, hogy tudjuk úgy összeállítani a programot, hogy az egyes szemináriumok és show-k ne fedjék egymást. Természetesen, mint minden évben Mahogany szemináriumon kezdünk. A többiek foglalták a helyet, mi Lacival késve loholunk utánuk, s ahogy a héten nem először és nem is utoljára, rossz felé indultam. Miután háromszor futottunk végig a kilométer hosszú folyosón, végre beestünk a helyünkre. Anthony Licata, Colin Greany és Neil Atkinson alkotja a Mahogany kreatív hajvágó csapatát. csapatát. Idei bemutatójuk témája magyarul „kokott”, vagyis a stílus rövid, szexis, kicsit frivol. Szeretem, hogy csak minimálisan készítik elő a hajat, sőt számtalanszor teljesen nyers, hosszú hajból vágják le a megtervezett formát. Ez azért fontos, mert valóban lehet belőle tanulni, annál is inkább, mert közel ülsz hozzájuk és ők nagyon profik abban, hogyan mutassák meg a lényeget. Szeretem a kifinomultságukat, a kidolgozott apró részleteket, azt, hogy bár nagyon felismerhetően saját stílusuk van, mindig van benne valami újítás. A fiúkkal megegyezünk abban, hogy a fodrászat gyakorlatilag kimerült, akik régi motorosok, mint például én, már szinte minden formát, technikát láttunk, legfeljebb tökéletesíteni, jobban archoz igazítani tudjuk. A jövőt a szakmánkban jelen pillanatban a folyamatosan tökéletesedő anyagok jelentik, amik meglódítják a fantáziánkat és tágítják a határokat, mert óvják a hajat a vegyi folyamatok során. Ez persze nem azt jelenti, hogy már nincs mit tanulni, mert a tökéletesség végül is elérhetetlen cél! Végignézzük a kiállítók standjait, van-e valami újdonság, veszünk jegyet az Alternatív Haj Show-ra, aztán irány a SASSOON show a nagy teremben. A Mark Hayes vezetésével színpadra lépő csapat évek óta hozza a saját stílusát. Természetesen hűek a Vidal által meghatározott irányelvhez, itt tökéletesen levágott, geometrikus formákat láthatunk, aki tupírkát, vagy Charlie hajat szeretne látni, rossz helyre jött. Elképesztő mennyiségű modellt mutatnak be, nem számoltam meg, de 50-60 biztosan nem túlzás. Fantasztikus, de mindig van új forma, a koreográfia mindig különleges és egyedi, ugyanakkor nagyon erőteljesen tükrözi az ízlésvilágukat. Akárcsak a ruhák. Soha nem ismétlődik, mégis jellemző rájuk. Összeszokott csapat, a nagy öregek mellett mindig teret adnak a fiatal tehetségeknek. Nagy sikert aratnak, mint mindig, nincs színvonal-ingadozás. Soha nem okoznak csalódást a Sassoon-hívőknek. Este közös vacsora a kedvenc angol kocsmánkban, fogy a fish and chips. Ellenőrzés a telefonon, a vásár területén is képesek vagyunk 14 km-t rohangálni.

 

Október 11. vasárnap

A vásár második napja már zűrösebb, mert Angliában szombaton dolgoznak a fodrászok, úgyhogy ők vasárnap jönnek ki a kiállításra. Óriási a tömeg, pedig a vásár területe kisebb, mint az előző években és a kiállítók is évről-évre változnak. A leggagyibb kínai bóvlitól, a legcsodálatosabb minőségi szerszámokig minden megtalálható, de figyelni kell, hogy ne dőlj be a túl kedvező áraknak. (Tapasztalatból beszélek!) Derekasan ellenállunk a csábításoknak, de azért ollókat mindnyájan veszünk. Patrick Cameron a kontyok királya, rendszeresen tart workshopot a Babyliss standján, de mindnyájan a nagy showra várunk. Sok-sok éve kápráztat el minket a munkáival, számtalan fortélyt leshettünk el tőle az évek folyamán. Egyrészt könnyű dolga van, mert állandó modellekkel dolgozik, akik ráadásul gyönyörű nők és csodálatosan mozognak, rendkívül kecsesek és elegánsak, másrészt viszont mindenki valami újat vár tőle és évente 10 új konty, mondjuk 20 éven keresztül, az rengeteg. Csak szorozzátok fel! Egyszerűen lehetetlen, hogy mindig újat mutasson. Idén könnyed, kicsit kócosabb formákat mutatott, ami nem nyerte el mindenki tetszését, azonban az ő legnagyobb erőssége a tökéletes ízlés. Az ő hajai nőiesek, sikkesek, minden túlzástól mentesek, valóban hordhatók, a legelőnyösebb sziluettet alakítja ki az archoz és a termethez. „Pakk-pakk-pakk hölgyeim és uraim, nagyon egyszerű, ide teszem, odatűzöm és már készen is van!”- az előadásmódja is rendkívül szórakoztató és pontról-pontra végig követhető, hogyan csinálja. De ne dőljünk be neki! Amikor otthon neki állunk, rá fogunk jönni, miért áll Ő azon a színpadon és mennyi gyakorlás kell hozzá, hogy a mi kontyunk is úgy nézzen ki, mint az övé. Bár a nézők száma meg se közelítette a korábbi évekét, mi elégedetten távoztunk, hogy folyó ügyeink rendezése és némi koffein bevitele után beüljünk a Saco szemináriumra. A Saco csapat és az ALFAPARF szoros szövetségben dolgozik együtt, idén Metamorfózis címmel készítettek kollekciót a cégnek. Ezen kívül természetesen a saját, kicsit szélsőségesebb kollekciójukat is bemutatták, ami az ő hitvallásukat közvetítette a divatról. Az ő stílusuk is szépen kidolgozott, de nagyon extrém, sokszor meghökkentő. Sajnáltam, hogy ők nagyon előkészített modellekkel érkeztek, így csak a befejező fázist láthattuk, de ez a marketing része. Ők az oktatásra helyezik a fő hangsúlyt és azt szeretnék, ha sokan jelentkeznének a kurzusaikra, ezért a szeminárium inkább figyelemfelkeltés, mint tanulási lehetőség. Elsősorban szekciós hajfestéseket alkalmaznak és feltűnt milyen finom színekkel és részletekkel operálnak. Nagyon nehéz volt megint egy évre elköszönni a kiállítástól, így mérgezett egérke üzemmódban még tízszer körbementünk, nehogy maradjon egy stand, amit nem láttunk. Feltűnt, hogy ebben az évben először rengeteg kiállító volt férfi témában, borbély üzlet berendezések, portálok, termékek, plakátok. Feléled egy szép hagyomány, a férfiak újra borbélyhoz járnak! Trendi! Rohanás haza, zuhany, átöltözés és Janival már indultunk is a Royal Albert Hall-ba. Az Alternatív Haj Show egyrészt egy fodrászünnep, másrészt nagyon komoly pénzgyűjtési akció a leukémia kutatására és leukémiás gyerekek gyógykezelésére. Tony Rizzo a feleségével hozta létre az alapítványt, miután saját kisfiát elvesztette ebben a szörnyű betegségben. Először csak angol fodrászok vettek részt a műsorban, majd más fodrászokat is meghívtak, 2000 óta Hajas Laci is résztvevője az előadásnak. A meghívás nagy elismerést jelent, ugyanakkor a fellépők minden felmerülő költséget maguk állnak, így járulva hozzá az alapítvány munkájához. Kb. 3 perces performanszokat mutatnak be, ahol a fodrász már nem, csak a modellek szerepelnek. Mivel szerettük volna látni a show-t, viszont erre már nem akartunk rengeteget költeni, az úgynevezett upper circle-n ültünk, ami kb. azt jelenti, hogy felettünk már csak az ég van. Ezt még tetézte, hogy a nézők többsége unalmában kissé több sört fogyasztott, mint kellett volna, így folyamatosan átjártak rajtunk. Valljuk be, mi is kicsit untuk, mert idén az volt a divat, hogy mindenki zombira maszkírozta a modelljeit és fülhasogató tucc-tuccra vonultatta őket, szóval másfél óráig nem volt semmi érdekes. Aztán jött Laci és mi fantasztikusan büszkék voltunk, hogy magyarok vagyunk. Ízléses volt, elegáns, egyedi és utánozhatatlan. Akárcsak tavaly és tavalyelőtt és azelőtt és azelőtt… Lelkünket simogatta Havasi Balázs csodálatos zenéje és az egész olyan volt, mint egy káprázatos álom. A nézők is felélénkültek, végre csodát láttak. Azért a három percért érdemes volt elmenni! Taxi, haza a kivilágított városon át, ájulás.

 

Október 12. hétfő

Sajnos a csapat fele, Dóri, Ildi és Juci hazaindultak, mi pedig felkerekedünk a George street felé, a Mahogany üzletébe, ahol Neil Atkinson vár minket kétnapos hajvágás kurzusra. A fiúk magabiztosak, semmi bajuk, nekem remeg a gyomrom, de álcázom. Szerintük rosszul. Neil rendkívül kedves, akárcsak a többiek. Elfoglaljuk a bemutatótermet, jönnek a modellek, első nap az alapokat szeretnénk alaposan kivesézni. Nagyjából a második kérdés után már tudja, hogy mit tudunk, és ez nagyon jól esik. Vág nekünk két csodálatos, abszolút hordható frizurát, majd megkapjuk a babákat és nekiállunk mi is. A hangulat barátságos, gyomorremegésem múlik, nagyon élvezem a munkát. Az ember tudja, amit tud, de nagyon jó dolog visszaigazolást kapni és egyre tökéletesebb rendszerbe foglalni a tudást. Este finom vacsora, kis csatangolás a Sohoban, majd a színház. Thriller! Varázslatos musical Michael Jackson legjobb dalaival, megszólalásig hasonló imitátorral, énekesekkel, felidézve életének főbb eseményeit. Hát a szórakoztatáshoz nagyon értenek. Minden másodperc tökéletes!

 

Október 13. kedd

            Angol reggeli, majd Georges street. Ma már bonyolultabb hajvágásokat próbálgatunk. Mindenki választhat, mit szeretne vágni. Én olyat választok, ami a tavalyi kollekció slágere volt és régóta vágytam kipróbálni. A hajvágás menete nagyon érdekes, nekem pár évvel ezelőtt már volt részem ilyen oktatásban. Először is, a fotó egy beállításban készült, de a teljes frizura értelemszerűen nem látható. Megbeszéljük a leválasztásokat, megcsinálom, ellenőrzi, nincs hiba, kezdjük. Megadja a paramétereket, ezt a szekciót ilyen kiemeléssel, ilyen hosszban, lépcsőzetes formában vágd le. Levágom, ellenőrzi, megyünk tovább. A következő szekciót ilyen hosszban, ilyen kiemeléssel, lefelé hosszabbodó formában vágd le. Ellenőrzés, jó, megyünk tovább. Úgy neveztem ezt el magamban, hogy vakon vágás, vagyis nem azt vágom, amit én gondolok, a forma csak az ő fejében van meg, de ha követem az utasításokat, akkor nekem is kijön. Azért tetszik nekem ez a módszer, mert mindenkinek megvan a saját stílusa, és ha látunk egy formát, saját stílusban próbáljuk levágni, ezzel viszont kizárjuk a tanulás lehetőségét. Igazán akkor fejlődik az ember, ha eltér a megszokott fogásoktól. Nagyon szépen sikerült a munkám, igazi boldogságos örömhajvágás volt! A fiúk is gyönyörű dolgokat vágtak és délután még Neil is vágott nekünk egy csodálatos hajat, lélegzetelállító volt! Megjegyzem a modell is. Oklevélátadás, barátkozás, nehéz eljönni. Még céltalanul csavargunk egyet Greenichben, megtömjük a pocakot mexikói kajával és méltó megkoronázásaként a napnak, az Emirates ajándékával, a függő vasúttal libegünk át a szállodához. A bárban búcsút iszunk, mert Laci reggel hazamegy. Mi maradunk!

 

Október 14. szerda

            Már csak ketten maradtunk! Euforikus állapotban vagyok, szabadlábon Londonban az Ausztráliában élő barátommal! Ettől függetlenül kétfelé indulunk, átgyalogolunk a Tower hídon, ő balra a Design múzeumba én jobbra Southwarkba. Csak sétálok és sétálok, tempósan, minden házat megnézek, elmegyek a Belfast hadihajó mellett, (már voltam benne), a London Eye mellett, (már ültem rajta) átsétálok a Westminster hídon, át a Covent gardenbe, (sokszor voltam arra), utolér a telefon, hol vagy? Enni kéne. Piccadilly, Oxford street, Regent street, Hamley’s játékáruház, mert sose növünk fel, Soho. Valami fura van ennek a városnak a levegőjében. Otthon lepusztultnak, fáradtnak érzem magam, minden porcikám fáj, hasogat a hátam, lépni nincs erőm, itt 20 km-t gyalogolok egy nap, üdvözült vigyorral a képemen. Este elhagyom a pasast, aki visszatér a szállodába, mert mióta elhagyta Sidneyt nem aludt egy embereset, én meg a sötét estében elindulok a Tate Modern felé, mert festőművész barátnőm sms-ben felszólít rá. Persze csak nyáron van nyitva 10-ig, ősszel már 7-kor bezár. Bár az épület világosban eltéveszthetetlenül emelkedik a Temze partján, sötétben a körülötte lévő hatalmas felhőkarcolóktól nem könnyű megtalálni. Végül is azt hiszem négyszer tévedtem el, de csak kettőt vallok be. Szóval szálloda, alvás.

 

Október 15. csütörtök

Reggeli egyetértésben. Még csak rá se kell beszélnem a Tate Modernre. Jön magától! Jól szórakozunk és teljesen közös nevezőn vagyunk, a modern művészetet nem értjük. Én végérvényesen megöregedtem, ő pedig úton van. Nem bánkódunk, sétálunk. Térképismeretem most sem hagy cserben, háromszor is rossz irányba indulok el, de szerencsére velem van, mert egyedül csak Cambridge-nél venném észre magam. De rajta vagyunk az egyenesen, irány a szálloda. A Towernél nyűgösködök, hogy ott fogunk ülni a szállodában órákig és rábeszélem, menjünk még egy megállót gyalog. Nem rutinos, mert beleegyezik. Sétálunk, sétálunk, megálló sehol. Így viszont rábukkanunk a Hasfelmetsző Jack múzeumra, amit nagy valószínűséggel ebben az évezredben nem keresett fel látogató. Mi se, mert zárva van és már iparkodni is kell, bár a személyiségembe belefér, hogy ”elsétálok egy repülőt.” De minden a legnagyobb rendben, bár a reptéren mindketten elveszünk. Egyre idegesebben rohangálok, míg eszembe jut, hol keressem. És ott is van! A szendvicsesnél! Hazafelé ájult alvás. Érkezés pontosan, éjfélkor. (Érdekesség, hogy fél óra késéssel indultunk!) A taxiban csendes összenézés: ki is találta ki, hogy holnap 10-kor továbbképzés az üzletben?

Nagyon köszönöm a Hair-Line Kft.-nek, hogy idén is részese lehettem ennek a csodálatos élménynek!

IKON 2014/I. 12. szám

A VÁLTOZATOSSÁG GYÖNYÖRKÖDTET…                             

JÁRT UTAT A JÁRATLANÉRT?

A népi bölcsességek rendszerint átélt tapasztalatok alapján fogalmazódtak meg és néha teljesen ellentmondanak egymásnak, mint az idézett közmondások is. Mi emberek sokfélék vagyunk, különböző tapasztalatokkal az Alfaparf hajápolás rovatában szeretnénk segítséget nyújtani a megfelelő hajápoló termékek kiválasztásához.

A hajmosás mindennapi tisztálkodásunk fontos eleme. Mindenki gyönyörű, ápolt, fényes hajat szeretne, azonban nagyon kevesen mosnak jól hajat technikailag és áldoznak többet a jó minőségű termékekre. Az én vendégeim minden alkalommal elmondják, hogy a fodrászhoz járásban a legjobb dolog a hajmosás és a masszázs, otthon azonban elég mostohán bánnak a hajukkal. Sokan szeretik a változatosságot és minden hónapban másik márkát próbálnak ki, vannak, akik ragaszkodnak a már bevált, megszokott samponjukhoz. Tapasztalataim alapján a vendégek sampon vásárlási szempontjai erősen megkérdőjelezhetőek: mennyibe kerül, melyik akciós, milyen az illata, illik-e a flakon a fürdőszobához, melyiket reklámozta legutóbb a TV azzal a trendi kis reklámmal?

Mi fodrászok másként gondolkodunk… Ha évtizedeken keresztül ugyanazt a sampont használjuk, annyira hozzászokik a fejbőrünk, hogy hatástalanná válik a hatóanyag. Ezen kívül a hajunk is változik. Uszodába járunk és szinte naponta hajat mosunk. Mindennap leizzadunk edzésen, bekorpásodik a fejbőrünk. Tél végén hullani kezd a hajunk, a sapka miatt bezsírosodik a fejbőrünk. Elkezdjük festetni a hajunkat, mert megjelennek az első ősz hajszálak. Megváltozik a hormonháztartásunk. Megannyi változás. Alkalmazkodnunk kell a megváltozott állapothoz és hozzá kell igazítani a megfelelő sampont. Viszont fontos, hogy márkahűek legyünk! Ennek persze határt szabhat a pénztárcánk, de tegyék a szívükre a kezüket! Hány csodaszert vásároltak már meg, amelyek azóta is ott porosodnak a pipere polc hátsó soraiban? Talán a szavatossága is lejárt már! Sajnos csak az hat, amit a hajra teszünk+ A polcon nem használ! A márkahűség azt jelenti, hogy lehetőleg annak a cégnek a termékeit használjuk, amellyel festve, melírozva, vagy dauerolva van a hajunk, illetve amilyenek a befejező termékeink /hab, lakk, zselé/. Pár évvel ezelőtt egy rosszul kitalált reklám viccé silányította a PH-érték fogalmát, pedig nagyon is komoly dolog. A fejbőrünk csak akkor lehet egészséges, ha a különböző vegyi folyamatok után a bőr PH-értékét egyensúlyba hozzuk /5.5/ Pl.: A festés lúgos kémhatású beavatkozás, ezért nagy szükség van a savas kémhatású balzsamra. Minden hajmosás után szükséges legalább egy gyenge balzsamot használni, még akkor is, ha hajszál teljesen egészséges, hogy egyensúlyozzuk a samponok enyhe lúgosságát /de erről még írok/. Az Alfaparf minden kompatibilis egymással, akár a festékekről, ápoló vagy befejező termékekről legyen szó. Ez a fajta hűség a márkához jó dolog. Nekünk az a legfontosabb, hogy tudjunk tanácsot adni vendégeink bármilyen felmerülő hajproblémájára és az eredmény olyan látványos legyen, ami meggyőzi őt. A különböző termékcsaládok tagjai kombinálhatók egymással a haj állapotának megfelelően. Általánosságban a samponok felületaktív anyagokat tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy a sampon vízzel érintkezve habot képez és a fejbőrről valamint a hajszálról feloldott szennyeződést a hab köti meg, amit aztán bő vízzel kiöblítünk. Ezen kívül illat és hatóanyagokat találunk a samponokban, amik speciális problémákra: hajhullás, zsírosodás, korpa,- jelentenek megoldást. Fejbőrproblémák esetén a sampont a fejbőr állapotához választjuk, és balzsammal ápoljuk a hajszálat.

A Semí di Lino termékcsaládban elérhető áron minden hajtípusra megtalálható a megfelelő termék, legyen szó egyenes, göndör, festett vagy roncsolt hajról.                                                                                                              

Érdekességek:

Az ókorban a haj színének megváltoztatása volt az elsődleges szempont, miközben már ismerték és használták a kemény és lágy állagú szappant is. A sampon indiai eredetű szó és egy speciális olajos fejmasszázs neve, amely a fürdőkultúra része volt. 1914. évben jelent meg az első sampon, ebből az időből származnak az első hajápolási reklámok. Ezek a samponok szappanból készültek, felforralt víz és gyógynövények hozzáadásával, Angliában.

Bejelentkezés!
Navigáció ide!