Mazella & Palmer Budapesten!

Mazella & Palmer Budapesten!

10 évvel ezelőtt két jó barát  munka utáni iszogatás közben úgy döntött, közös céget alapítanak. Mára a világ egyik legjobb oktató csapataként fodrászok ezreit inspirálják. Kétség sem fér hozzá, az év legnagyobb  fodrászati eseménye Mazzella & Palmer fellépése volt  a Vigadóban.  / Köszönet a csodás rendezésért és vendéglátásért a Wellának!/    A két zseniális fodrász összeszokottan és magabiztosan lépett színpadra,  fogalmuk sem volt róla, milyen ájult tisztelettel néztünk rájuk, mindent megtettek, hogy oldják a csöndet.   Elmondták, hogy  az oktatás minden mondatát megtervezték és néhány nappal ezelőtt ők maguk is részt vettek egy képzésen, ahol a színpadi beszédet  dolgozták ki.  Gyönyörűen felépítették  bemutatójukat, az első részben mintegy ráhangolódásképpen két alaphajvágást és két hajfestést mutattak be.   Egyszerű dolgokat csináltak, végtelen precizitással, megismertettek oktatási rendszerük alap pillérével, nem csak arra tanítanak meg, hogyan készítsünk  el egy tökéletes vágást, hanem arra is miért úgy.  Ezt követte két kortárs szalon frizura,  itt kiemelték a hordhatóságot és kezelhetőséget. Szünet után video vetítés során  végignézhettük kollekcióikat a kezdetektől napjainkig.  Az utolsó részben a2014-es „elfelejtett cirkusz” című kollekciójukból mutattak be két nagyon kifinomult hajvágást és előre elkészített  frizurákkal  tették teljessé a finálét.

A közönség soraiból számtalan kérdést kaptak, amiket néha poénokkal lazítva, de maradéktalanul és nagyon közvetlen hangnemben meg is válaszoltak.  Egy-egy bemutató után vendégeim gyakran megkérdezik, mit láttál? Mi a legújabb divat?  És én mindig elmondom, milyen színeket festettek, milyen formákat vágtak, mit javasoltak a következő évre az adott cég fodrászai.  Vagyis, hogy mi a legújabb trend. Az idén  nagy változás történt, már Londonban is ezt láttuk, most Mazzella & Palmer is megerősített benne, a trend többé már nem egy preferált szín, vagy forma.  A 60-as, 70-es sőt még a 80-as évek  legjellemzőbb ruhadarabjait és jellegzetes frizuráit évekig hordtuk , a mai trendek fél évente változnak. Ez már nem körforgás, ez  ringlispíl. /körhinta/ Követhetetlen. Nem véletlen, hogy állandóan ezekből a divat szempontjából legendás évekből merítünk ihletet még ma is. A világ élvonalbeli fodrászai is észrevették, hiába határoznák el, hogy a jövő évi divat legyen  pl.a rövid fru-fru, ha  a vendégek  többségének ez nem áll jól.  Így hát manapság az a  divat, ami jól áll!  Mégis van egy trend amit boldogan követ minden szakmaszerető fodrász a világon. Ez pedig a tökéletes kivitelezésű, személyre szabott, egyedi szín és vágás! Ápolt haj, luxuskivitelben!!!!

Természetesen a fodrászok kreativitásának nincs határa és továbbra is csodálatos kollekciókat fotóznak, de ezek már nem a jövendő divatirányzatot mutatják, sokkal inkább a művészi  inspirációt. Egy álom szerű csodavilágot, melyben hajakkal, sminkkel, ruhákkal  megálmodnak egy látványt, vagy elmesélnek egy történetet.
Mazzella & Palmer egyrészt két csodálatos fodrász, de ha végignézitek az „ elfelejtett cirkusz „ képeit bizonyára egyetértetek majd velem, ez már nem csak fodrászat!  Ez művészet!!

molnárjoli

Beszélgetés Hajas Lacival…

Beszélgetés Hajas Lacival…

Az első igazán őszi, sötét, szeles, esős napra beszéltünk meg randevút.  Régóta ismerem, meg sem lepődöm, hogy motorral érkezik….

J.:Hihetetlen sikered volt az  Alternatív Hairshow-n!!  Annyira büszke voltam rád! Tombolt a Royal Albert Hall, mindenki azonnal megértette az üzeneted! A te ötleted volt 50-60 év feletti modelleken  megmutatni a divatot?

L.:  Szinte minden bemutatón, oktatáson akad valaki, akinek negatív véleménye van a munkámról, mert szerinte csak fiataloknak, vagy modelleknek áll jól. A divat mindenkié! Csak elég kreativitás és tudás kell hozzá. Nem kell mindig a kor mögé bújni, az élet nem áll meg, mindenkivel halad. Ettől még lehet egyedi a frizura! Nemrég pezsgővel ünnepeltünk egy kedves vendégemmel, aki  30 éve hordja  a legmodernebb formákat, hozzáteszem büszkén!! A világcégek is egyre gyakrabban reklámoznak idősebb modellekkel és Gautier kifutóján is  feltűnnek érettebb nők. Normális.

J.: Nincs lámpalázad?  Elképesztő lehet fellépni 5000 ember előtt!

L.:  Pont arról beszélgettünk Dudás Attilával, aki segítőtársam volt a produkcióban, hogy idén különösebb remegés nélkül mentek a dolgok.  Régen azért volt idegeskedés.. 2000-ben hívtak meg először a show-ra és a rendezvényre kiadott könyvben úgy mutattak  be, mint az első kelet –európai fodrászt, aki görkorcsolyás bemutatót álmodott  a színpadra.  Már akkor is valami újdonságot, egyedit szerettem volna mutatni. Láttunk már millió épített hajat, divatbemutató szerű felvonulást tökéletesen bevágott hajakkal, de én mindig történetben gondolkodtam, valami különleges, felejthetetlen élményben.   Az első fellépésnél   könnybe lábadt a szemem a színpadon. … Évekkel ezelőtt az volt a szokás, hogy délután 6 órára minden fellépő elkészít egy frizurát és megmutatja a sajtónak. Ez    2008-ban volt, amikor erre a sajtótájékoztatóra Vidal Sassoon is eljött. Ott álltunk sorban a modelljeinkkel, mosolyogva végigsétált előttünk, majd többször visszafordult, megállt, nézte a modellt, újra megfordult, végül rám mosolygott és szó nélkül feltartotta a hüvelykujját.  Elsírtam magam.

J.: Felkerült a facebook oldaladra egy csoportkép, amit úgy kommentáltál, hogy a világ legnagyobb fodrászai  veletek akartak fotózkodni.  Nem jutott eszedbe, hogy ők téged is a világ legnagyobb fodrászai közé sorolnak?
nincs válasz, csak  elgondolkodó mosoly……szerintem nem jutott eszébe…

J.: Gondoltál már rá, hogy ha  nem itt élnél mire vihetted volna?

L.: Már nem. Nem lenne türelmem kitanulni egy másik ország működését, felépíteni magam. Jó így, ahogy van.

J.: De emlékszem a 80-as évek elején az első hirdetésre amit együtt olvastunk, hogy horribilis fizetésért fodrászt kerestek óceánjáró hajóra.  Néztünk egymásra, tizedmásodpercig gondolkodtál, majd azt mondtad, maradunk.

L.: – Ide születtem.

J.:  Én is mindig ezt mondom.Vágyad volt egy olyan üzletlánc kiépítése, mint mondjuk  a Tony&Guy.

L.:  Nem , én olyan üzletláncot szerettem volna, mint a Sassoon.

J.:   Mi a különbség?

L.: Sassoonnak csak saját üzletei vannak, nincs is több belőle 20-30-nál.   Tony&Guy üzletből rengeteg van a világ minden pontján, ezek franchise rendszerben működnek.  Ahhoz, hogy mindenütt azonos színvonalú munkát kapjanak a vendégek, nagyon alapos képzésre van szükség, viszont kicsit megöli a kreativitást.   Nekem a Sassoon  rendszer szimpatikusabb és végül is ezt  kisebb-ben megvalósítottam.

J.:  Minden rendezvény folyamatosan fejlődik, aztán felér a csúcsra és onnan sajnos csak lefelé vezet út. Én személy szerint úgy éreztem, hogy a Salon rálépett erre az útra. 10 évvel ezelőtt rohantunk egyik bemutatóról a másik szemináriumra  és onnan tovább.  Most sokkal kevesebb bemutató van és a kiállítók száma is csökkent.

L.: Lehet. Ugyanakkor  régen sokkal népszerűbbek voltak pl. a TIGI bemutatók és bármikor vehettél jegyet a Sassoon showra. Idén pedig már szombaton kiírták, hogy a vasárnapi Sassoonra  minden jegy elkelt. Szerintem mostanra nőtt fel a szakma a Sassoon csapat kifinomultságához. És ez jó.

J.:  Van még hova fejlődni?  Lehet még a mi szakmánkban  valami újdonság, ami még nincs  feltalálva és nem anyag, vagy gép?  A kiállításokon minden a műkörömről és a csilliárdba kerülő, örök fiatalságot ígérő kozmetikai gépekről szólnak,  a fodrász újságokban az utolsó oldalakra szorultunk.

L.: Magyarországon sajnos nincs Salon szintű rendezvénye a szakmának, pedig nagyon szükség lenne rá.  Egy jó befektető kéne, aki össze tudná fogni a dolgokat! A Beauty is külföldi kézben van. Idén két részre osztják a kiállítást, mert a hétköznapi embereket is szeretnék megszólítani.

J.: Ez jó ötlet!

L.: Ehhez viszont túl magas a belépődíj ára.  Fodrászok pedig alig vesznek részt rajta.

J.: Az lenne a csodás, ha egymás után lépnének színpadra a különböző cégek fodrászai, ha egymást követnék a színvonalas bemutatók, amik egyszerre szólhatnának a szakmának és a nagyközönségnek. Ahogy indult!

L.:  A nagy cégek ebben nem érdekeltek, minden cég a saját megjelenéseibe fekteti a pénzt.

J.: Ez a fajta „szakmai irigység” létezik  Angliában is?

L.: Még a nyoma sem.  Egyáltalán nem! Akkora alázattal állnak a szakmához, hogy  képesek egymás bemutatóira is elmenni, támogatják egymást.

J.: Igen, én is emlékszem egy esetre, mikor Beverly Cobella az ALFAPARF színeiben lépett fel egy óriási show-val Milánóban, az egész Mahogany csapat ott ült és tapsolt neki, pedig odáig elutazni nem kevés pénz és fáradtság!

J.: Téged nem zavar a veled szemben megnyilvánuló irigység?

L.: Nem érdekel.
….Hitetlenkedés részemről…

-J.: Jó, de legeslegbelül sem fáj?

L.: Nem. Magamnak csinálom. Én vagyok a legnagyobb kritikusom. Ritkán vagyok maradéktalanul elégedett, de tudom, hogy jót csináltam, bárki bármit mond. És ez a lényeg. Nem szerethet mindenki!

J.:Tudom, hogy Judit, a feleséged már ilyen munkamániásnak ismert meg téged, de mit szól a munkatempódhoz?

L.:Megérti. Ez van. Csinálni kell a dolgokat.  Stabil hátországot biztosít nekem, nyugodtan csinálhatom a dolgaimat. Néha szól,hogy vigyem el valahova magammal, elviszem.  Már kétszer  csináltunk bemutatót Dubaiban, hiába mondtam neki, hogy nincs ott semmi érdekes, másodszor  elvittem.

J.: Hogy hogy nincs ott semmi érdekes, ne viccelj!

L.: Nem lehet az utcán sétálni, mert nincs utca, nincsenek kirakatok, régi házak. Persze megnézheted a világ legmagasabb épületét, a világ legnagyobb és legdrágább szállodáját, a világ legnagyobb bevásárlóközpontját, a világ legnagyobb  mecsetjét és abban a világ legnagyobb kézzel készített szőnyegét, és a világ legnagyobb legnagyobbját!  És?    Ugyanazokat a márkákat megtalálom   a Westendben is.  London és Budapest is más, vagy több, nem tudom.

J.: Mi a véleményed a  marketingről?   Hiszel benne? Használod?

L.:   Azt tartja a mondás, hogy a jó bornak is kell cégér és ez minden bizonnyal igaz is. Volt már, hogy dolgoztam marketingessel, de nem jellemző. Jelenleg egy jó marketinges mindent elad, függetlenül a minőségtől, ami nem jó.  Azt szeretem, ha a munkám adja el magát és hoz új vendégeket.

J.:Ketyerék?   Facebook, twitter, blog, feltöltés, letöltés, miegymás?

L.:  A facebookot megnézem, néha kiteszek képet, de nem azon élek, nem igazán érdekel. Mondjuk elboldogulok.

J.:Van olyan dolog, ami annyira kikapcsol, hogy elfeledkezel mindenről, alkalmazottakról, munkáról, gondokról, bemutatókról?

L.:  A tenisz. Hetente egyszer játszom, akkor semmi más nem  számít.

J.: Lovaglás?

L.:  Le vagyok tiltva!  -mosoly.

J.: Megértem. ( mármint Juditot)   Rengeteg ismerősöd, haverod van, számtalan embert ismersz. Emlékszem régről, hogy  csendes, megfigyelő típus vagy és ritkán tévedsz az embereket illetően. De van igaz barátod? Akivel teljesen te vagy? Akinél nincs félelem az árulástól?

L.: A feleségem. Ő mindent tud rólam. Nagyon kevés az időm, egyszerűen nem érek rá beülni egy kávéházba és csevegni. A külföldi továbbképzéseket is azért szeretem,mert akkor van időnk kibeszélgetni magunkat, nincs más teendő.  Talán Dudás Attila a legközelebbi barátom, sokat vagyunk együtt, ismer.

J.: Őszintén, neked nem fáj semmid?

L.: Nem, hál’istennek.

J.:  (… arcomon leplezhetetlen irígység…) A sok tevékenység közül, üzleti munka, fotózás, üzletvezetés, L’Oreal nagykövetség, bemutatók, média, fodrász egyesület, melyik számodra a legfontosabb, ami nélkül nem tudnál élni?
…Pillanatnyi gondolkodás nélkül…

L.: Az üzlet, a vendégeim.   Még ma is 9-10 órát lehúzok  naponta.  Annál nincs jobb, amikor a vendég feláll és kaján mosollyal azt mondja: most végigsétálok a Váci utcán, hogy megbámulják a hajamat és leszólítsanak, hol csináltattam. Élvezem!

Akkor menj, és csináld! Most és még nagyon sokáig!  Köszönöm!!!

molnárjoli

Fodrászat

Fodrászat

Idén nagy újdonság a keratin feltöltés. A haj vegyi beavatkozások és a környezeti ártalmak /só, homok, erős napsütés/ révén sérülhet, kiszárad a hajvég, elvékonyodik, eltörik. Akik szeretnék növeszteni a hajukat, azoknak nem a hajvágás, hanem a keratin terápia a megoldás. A kezelés során a hajat feltöltjük keratinnal, így a haj kapilláris rostjai újra rugalmassá válnak, a hajszál külső lemezeinek repedései kisimulnak.
A még nagyobb siker érdekében ajánljuk a meleg ollós hajvágást, a töredezett végek eltávolításához. Az ollóban lévő hő a vágás pillanatában lehegeszti a hajvégeket, zárja a hajszálakat, így a velő állomány védve van, a hajszál végei nem száradnak ki. A hajvágást elég 6 havonta megismételni, ezért azoknak ajánljuk, akik hosszú hajat szeretnének növeszteni.

IKON 2013./I-10. szám

EMLÉKTÖREDÉKEK-

A mi történetünk…

„30 éve ismerem Gyulát. (Bocsánat, a múlt idő még mindig nem megy.) Mindketten akkor kezdtük a pályafutásunkat, ő Hafner Sanyi bácsinál tanulta a fodrász kereskedés fortélyait, én Hajas Lacinál a szakma alapjait. Mindketten boldogan tettük a dolgunkat, örültünk a lehetőségnek, amit az élettől kaptunk, mert mindketten felismertük, hogy jobb helyen nem is lehetnénk. Amikor hozta az árut, mindig mosolygott és mikor tíz év után önálló üzletet nyitottam, természetes volt, hogy továbbra is tőle vásárolok. Akkorra már ő is tulajdonos volt, Sanyi bácsi halála utána átvette a boltot. Sanyi bácsi volt az első jelentős fodrászkereskedő Magyarországon, nagyon jó kapcsolatot ápolt a fodrászokkal, kiszállította a beszerzett anyagokat a legkisebb városkába is. Ahogy a munkához hozzáállt, ahogy a fodrászokért mindenre képes volt, azt Gyula Tőle tanulta. Először én kértem Gyulától szívességet. Ő volt az első, aki Vidal Sassoon csapatát meghívta Magyarországra. Persze nem vettem időben jegyet, azután pedig már nem volt, így őt hívtam telefonon, tud-e segíteni.  »Jolikám gyere fel a Regébe, mondd a beengedőnek a neved, tudni fog rólad.«- és tudott is. Ez a későbbiekben is így volt. Mindenre emlékezett, amiről beszéltünk, nem kellett extra köröket futni, elmondtam a gondolataimat, ötleteimet, ebéd közben átgondolta és a végén úgy álltunk fel, hogy megegyeztünk a főbb vonalakban. Nem kellett leírni, egymás orr a alá dörgölni a papír fecniket, szerződéseket, amit mondott, arra építeni lehetett, mint a kősziklára.

Aztán megtalálta az Alfaparfot. Érezte a nyomást az egyre nagyobb világmárkák részéről, tudta, hogy neki valami egészen újat kell alkotnia. Felhívott, segítenék- e neki, jön egy olasz fodrász, akinek technikusokra lenne szüksége, akik az ő utasításai szerint festik meg a modellek haját. Én már tíz éve voltam fodrász, de elmentem, mert Hajas Lacitól azt tanultam, mindenkitől lehet tanulni, pláne egy olyan fodrásztól,, aki egy világcég bemutatófodrásza. Izgalmas volt. Nem volt fejmosó tál, csak műanyag, amiből alul-fölül ömlött a víz, a teremben, ahol előkészültünk csak néhány 100-as villanykörte világított, nem volt eszköz kocsi, egy asztal körül ültek és mi ugráltunk körülöttük, jelentősen akadályozva egymást. Ivan Vandellin kívül mindenkinek ez volt az első bemutatója. Ez a középkorú úr maga volt az olasz jókedv megtestesítője. Szó mi szó, nem volt idegbeteg stílus. Bármilyenek is voltak a körülmények, neki az úgy jó volt. Az is igaz, hogy hajhoz hozzá se ért, azt teljes egészében velünk csináltatta, de a dicsérettel sem fukarkodott. Azon a bemutatón választotta ki a három alapító tagot, Karika Zsoltot, Szűcs Lacit és engem.

Az első feladat a termék népszerűsítése volt, lehetőleg az egésze országban, így megszületett a bemutatókörút ötlete. Bepakoltuk az utazó cirkuszt egy Fiat kisbuszba és elindultunk az országban jobbra, hogy aztán balról jöjjünk vissza. Minden nap másik város, minden nap másik hotel, minden nap más modellek és más nézők. Rekeszekben cipeltük a festékeket, a mobil felmosó tálat, törülközőt, fodrászszéket a színpadra, hangosító berendezést, mikrofonokat és a jó ég tudja csak mi mindent. Elképzelni is nehéz. Kevesen voltunk még, Gyula, Joli Laci, Zsolti, egy technikus mindenes, egy JollyJoker, egy színtechnikus, egy sminkes. A kisbusz fűtése meglehetősen különleges konstrukció volt, az első ülésen a fiúk atlétában ültek télen is, mi lányok hátul nagykabátban gunnysztottunk egy takaró alatt. Mindig vigyorgok magamban, amikor csapatépítő tréningről hallok, ez most rendkívül divatos dolog. Mi ezt már régen feltaláltuk: a legjobb csapatépítő tréning a közös munka, amikor figyelnünk kell a másikat segítenünk kell egymásnak és mindenkinek, egy irányba kell tolni a szekeret. Mikor soha nem önmagunkról beszélünk, hanem rólunk.» » »

Egy történet a múltból…

„Ez a vicces kis történet akkor esett meg, amikor először voltam Gyulával és Orsival Bolognában. Hajnalok hajnalán indultunk Szombathelyről, Gyula egyhuzamban elvezetett Bolognáig, ahol GPS nélkül is megtaláltuk a vásár területét és amúgy gyűrötten, ahogy voltunk beszabadultunk a fodrászok mennyországába. Ez a vásár a londoni Salon-tól eltérően elsősorban a termékekről, anyagokról és szerszámokról szólt. Egész nap bámészkodtunk, majd elindultunk Riminibe, ahol a szállodánk volt. A legtöbb Alfaparf-os ott lakott a szállodában, mert a cég vezetése a partnereknek közös programot szervezett.  Elvittek minket egy csodálatos, emeletes étterembe, ahol zenekar játszott és rengeteg pincér szolgálta fel szinte egyszerre a vacsorát. Négyen voltunk, velünk volt Gyula olasz hangja, Puruczki Klára is. Mikor az asztalhoz vezettek minket, ott már ült egy szőke, kék szemű, viking termetű, elegáns figura, egy párductestű, magas félvér lánnyal. Nagyjából mindenki őket nézte. Mi is. A történelmi hűség kedvéért és ennyi év távlatából azt hiszem, már elárulhatom, a hölgy nem a felesége volt. Ő volt Joachim, a svéd disztributor. A vacsora folyamán kiderült, nemcsak jóképű, de a humora is felülmúlhatatlan. Valamint az alkoholtűrő képessége is.  Mire visszaértünk a szállodába, erősen illuminált állapotban volt, de ezt valójában csak onnan tudtunk, hogy a párduc lány helyett még továbbra is velünk szeretett volna beszélgetni, így leültünk a hall legintimebb sarkába. Orsi, Gyula, Joachim és Klára besüppedtek egy-egy fotelbe, míg én a karfán hintáztam. Joachim komótosan rágyújtott egy szivarra, marokra fogta a whisky-s poharát és hosszú értekezésbe kezdett, milyen régen forgalmazza az Alfaparf termékeit, mi mindent talált ki eddig, hogy jobban fogyjanak a festékék, s így tovább, meglehetősen hosszan. Gyula egy szót sem szólt, figyelmesen hallgatta a mélyenszántó, részletes felvilágosítást, egészen a lezáró mondatig:

  • Szóval én kb.így csinálom, ne aggódj, neked is menni fog!- Gyulán nem látszott az aggódás, de még mindig nem szólalt meg, így Joachim pöfékelt kettőt és azt mondta:
  • Eladok évente 25.000 tubus festéket.- Majd érdeklődött: – Te mennyit adsz el?
  • 000 darabot.- Felelte Gyula.
  • Úristen! Évente?
  • Nem, havonta.- Kontrázott rá Gyula, mire a svéd kissé előrébb csúszott a fotelben, majd Gyula felé fordult és azt mondta:
  • Akkor jobb lesz, ha most te mesélsz nekem!”

 

 

» » » Rengeteg volt a nehézség, de különleges büszkeséggel töltött el minket, hogy mindent meg tudunk oldani. Volt, hely, ahol szállodai folyosón festettünk, egymást is alig láttuk, nemhogy a lányok hajszínét. Többször is előfordult, hogy nem jelentkeztek modellek és az utcán szólítottunk le fiatalokat, Alig voltunk gyanúsak… Egyszer egy kazánházban készültünk elő, az egyik csapból jéghideg víz folyt, a másikból tűzforró, egyenesen a kazánból, de keverőcsap nem volt. Gábor szigszalaggal ragasztotta össze a két csövet, a hatás leírhatatlan volt. Az egyik szállodában egy szobát kaptunk előkészületi célokra és a fürdőszobába állítottuk be a fejmosó tálat, melynek a kivezető csöve állandóan lecsúszott a mosdóból, elárasztva mindent habos vízzel. Így kivettük a csövet és a tálat úgy fogattuk, hogy a víz a zuhanytálcába folyjék, ez viszont azt jelentette, hogy a technikus a zuhanytálca peremén egyensúlyozva mosta a hajakat fél napon keresztül. Ez azért is volt praktikus, mert nem kellett külön tornaórára költenie: estére amúgy is remegtek a lábai. A legnagyobb hófúvás közepette is mentünk, mert meg volt hirdetve az előadás és megtartottuk hat nézőnek is. Egy ilyen téli éjszakán a kisbuszt telefújta a szél hóval, megfagyott a flakonban a hidrogén peroxid és keményre fagytak a törülközők, de a mi lendületünket nem törte meg semmi.

Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett a csapat egyre nagyobb, évről évre fejlődött a produkció. Próbáltunk megfelelni ez elvárásoknak. Rájöttünk, hogy már nem annyira az oktatás a lényeg, a nézők izgalmasabb dolgokra vágynak, így megterveztük az első show-t. A turné már nem csak a festésekről és hajvágásokról szólt, mindig volt valami története, amit zenével, sminkkel, ruhával és koreográfiával is igyekeztünk alátámasztani. A nézőszám is egyre növekedett, lassan megtöltöttünk egy színházat. Megépült az oktatóstúdió, ahol kis csoportoknak adhatjuk tovább azokat az információkat, amihez Gyula anyagi segítségével Londonban hozzájutunk. És így tovább… Akik vele dolgoztunk, tudjuk, hogy mi tetszene neki és mi nem. Tudjuk, hogy bizonyos dolgokban hogyan döntene, bár vele mindig lehetett vitatkozni és sokszor engedett is némely kívánságunknak, nyitott volt minden újra és szépre. Szerette, ha körülötte mindenki elégedett. Mikor elment közülünk, még hátra volt pár fellépésünk. Tettük, amit tennünk kellett, mert Ő is így akarta volna és igyekeztünk nem sírni a színpadon. Az utolsó bemutatón vágtam egy nagyon jól sikerült frizurát és lenéztem az első sorba, ahol ülni szokott, kerestem, vajon mit szól hozzá? Dröszler Laci a takarásban elment mellettem és csak annyit mondott: ez NEKI is tetszett volna. Minden, amit életemben tettem megérné, ha így lenne!”

 

Bejelentkezés!
Navigáció ide!