Az első igazán őszi, sötét, szeles, esős napra beszéltünk meg randevút. Régóta ismerem, meg sem lepődöm, hogy motorral érkezik….
J.:Hihetetlen sikered volt az Alternatív Hairshow-n!! Annyira büszke voltam rád! Tombolt a Royal Albert Hall, mindenki azonnal megértette az üzeneted! A te ötleted volt 50-60 év feletti modelleken megmutatni a divatot?
L.: Szinte minden bemutatón, oktatáson akad valaki, akinek negatív véleménye van a munkámról, mert szerinte csak fiataloknak, vagy modelleknek áll jól. A divat mindenkié! Csak elég kreativitás és tudás kell hozzá. Nem kell mindig a kor mögé bújni, az élet nem áll meg, mindenkivel halad. Ettől még lehet egyedi a frizura! Nemrég pezsgővel ünnepeltünk egy kedves vendégemmel, aki 30 éve hordja a legmodernebb formákat, hozzáteszem büszkén!! A világcégek is egyre gyakrabban reklámoznak idősebb modellekkel és Gautier kifutóján is feltűnnek érettebb nők. Normális.
J.: Nincs lámpalázad? Elképesztő lehet fellépni 5000 ember előtt!
L.: Pont arról beszélgettünk Dudás Attilával, aki segítőtársam volt a produkcióban, hogy idén különösebb remegés nélkül mentek a dolgok. Régen azért volt idegeskedés.. 2000-ben hívtak meg először a show-ra és a rendezvényre kiadott könyvben úgy mutattak be, mint az első kelet –európai fodrászt, aki görkorcsolyás bemutatót álmodott a színpadra. Már akkor is valami újdonságot, egyedit szerettem volna mutatni. Láttunk már millió épített hajat, divatbemutató szerű felvonulást tökéletesen bevágott hajakkal, de én mindig történetben gondolkodtam, valami különleges, felejthetetlen élményben. Az első fellépésnél könnybe lábadt a szemem a színpadon. … Évekkel ezelőtt az volt a szokás, hogy délután 6 órára minden fellépő elkészít egy frizurát és megmutatja a sajtónak. Ez 2008-ban volt, amikor erre a sajtótájékoztatóra Vidal Sassoon is eljött. Ott álltunk sorban a modelljeinkkel, mosolyogva végigsétált előttünk, majd többször visszafordult, megállt, nézte a modellt, újra megfordult, végül rám mosolygott és szó nélkül feltartotta a hüvelykujját. Elsírtam magam.
J.: Felkerült a facebook oldaladra egy csoportkép, amit úgy kommentáltál, hogy a világ legnagyobb fodrászai veletek akartak fotózkodni. Nem jutott eszedbe, hogy ők téged is a világ legnagyobb fodrászai közé sorolnak?
nincs válasz, csak elgondolkodó mosoly……szerintem nem jutott eszébe…
J.: Gondoltál már rá, hogy ha nem itt élnél mire vihetted volna?
L.: Már nem. Nem lenne türelmem kitanulni egy másik ország működését, felépíteni magam. Jó így, ahogy van.
J.: De emlékszem a 80-as évek elején az első hirdetésre amit együtt olvastunk, hogy horribilis fizetésért fodrászt kerestek óceánjáró hajóra. Néztünk egymásra, tizedmásodpercig gondolkodtál, majd azt mondtad, maradunk.
L.: – Ide születtem.
J.: Én is mindig ezt mondom.Vágyad volt egy olyan üzletlánc kiépítése, mint mondjuk a Tony&Guy.
L.: Nem , én olyan üzletláncot szerettem volna, mint a Sassoon.
J.: Mi a különbség?
L.: Sassoonnak csak saját üzletei vannak, nincs is több belőle 20-30-nál. Tony&Guy üzletből rengeteg van a világ minden pontján, ezek franchise rendszerben működnek. Ahhoz, hogy mindenütt azonos színvonalú munkát kapjanak a vendégek, nagyon alapos képzésre van szükség, viszont kicsit megöli a kreativitást. Nekem a Sassoon rendszer szimpatikusabb és végül is ezt kisebb-ben megvalósítottam.
J.: Minden rendezvény folyamatosan fejlődik, aztán felér a csúcsra és onnan sajnos csak lefelé vezet út. Én személy szerint úgy éreztem, hogy a Salon rálépett erre az útra. 10 évvel ezelőtt rohantunk egyik bemutatóról a másik szemináriumra és onnan tovább. Most sokkal kevesebb bemutató van és a kiállítók száma is csökkent.
L.: Lehet. Ugyanakkor régen sokkal népszerűbbek voltak pl. a TIGI bemutatók és bármikor vehettél jegyet a Sassoon showra. Idén pedig már szombaton kiírták, hogy a vasárnapi Sassoonra minden jegy elkelt. Szerintem mostanra nőtt fel a szakma a Sassoon csapat kifinomultságához. És ez jó.
J.: Van még hova fejlődni? Lehet még a mi szakmánkban valami újdonság, ami még nincs feltalálva és nem anyag, vagy gép? A kiállításokon minden a műkörömről és a csilliárdba kerülő, örök fiatalságot ígérő kozmetikai gépekről szólnak, a fodrász újságokban az utolsó oldalakra szorultunk.
L.: Magyarországon sajnos nincs Salon szintű rendezvénye a szakmának, pedig nagyon szükség lenne rá. Egy jó befektető kéne, aki össze tudná fogni a dolgokat! A Beauty is külföldi kézben van. Idén két részre osztják a kiállítást, mert a hétköznapi embereket is szeretnék megszólítani.
J.: Ez jó ötlet!
L.: Ehhez viszont túl magas a belépődíj ára. Fodrászok pedig alig vesznek részt rajta.
J.: Az lenne a csodás, ha egymás után lépnének színpadra a különböző cégek fodrászai, ha egymást követnék a színvonalas bemutatók, amik egyszerre szólhatnának a szakmának és a nagyközönségnek. Ahogy indult!
L.: A nagy cégek ebben nem érdekeltek, minden cég a saját megjelenéseibe fekteti a pénzt.
J.: Ez a fajta „szakmai irigység” létezik Angliában is?
L.: Még a nyoma sem. Egyáltalán nem! Akkora alázattal állnak a szakmához, hogy képesek egymás bemutatóira is elmenni, támogatják egymást.
J.: Igen, én is emlékszem egy esetre, mikor Beverly Cobella az ALFAPARF színeiben lépett fel egy óriási show-val Milánóban, az egész Mahogany csapat ott ült és tapsolt neki, pedig odáig elutazni nem kevés pénz és fáradtság!
J.: Téged nem zavar a veled szemben megnyilvánuló irigység?
L.: Nem érdekel.
….Hitetlenkedés részemről…
-J.: Jó, de legeslegbelül sem fáj?
L.: Nem. Magamnak csinálom. Én vagyok a legnagyobb kritikusom. Ritkán vagyok maradéktalanul elégedett, de tudom, hogy jót csináltam, bárki bármit mond. És ez a lényeg. Nem szerethet mindenki!
J.:Tudom, hogy Judit, a feleséged már ilyen munkamániásnak ismert meg téged, de mit szól a munkatempódhoz?
L.:Megérti. Ez van. Csinálni kell a dolgokat. Stabil hátországot biztosít nekem, nyugodtan csinálhatom a dolgaimat. Néha szól,hogy vigyem el valahova magammal, elviszem. Már kétszer csináltunk bemutatót Dubaiban, hiába mondtam neki, hogy nincs ott semmi érdekes, másodszor elvittem.
J.: Hogy hogy nincs ott semmi érdekes, ne viccelj!
L.: Nem lehet az utcán sétálni, mert nincs utca, nincsenek kirakatok, régi házak. Persze megnézheted a világ legmagasabb épületét, a világ legnagyobb és legdrágább szállodáját, a világ legnagyobb bevásárlóközpontját, a világ legnagyobb mecsetjét és abban a világ legnagyobb kézzel készített szőnyegét, és a világ legnagyobb legnagyobbját! És? Ugyanazokat a márkákat megtalálom a Westendben is. London és Budapest is más, vagy több, nem tudom.
J.: Mi a véleményed a marketingről? Hiszel benne? Használod?
L.: Azt tartja a mondás, hogy a jó bornak is kell cégér és ez minden bizonnyal igaz is. Volt már, hogy dolgoztam marketingessel, de nem jellemző. Jelenleg egy jó marketinges mindent elad, függetlenül a minőségtől, ami nem jó. Azt szeretem, ha a munkám adja el magát és hoz új vendégeket.
J.:Ketyerék? Facebook, twitter, blog, feltöltés, letöltés, miegymás?
L.: A facebookot megnézem, néha kiteszek képet, de nem azon élek, nem igazán érdekel. Mondjuk elboldogulok.
J.:Van olyan dolog, ami annyira kikapcsol, hogy elfeledkezel mindenről, alkalmazottakról, munkáról, gondokról, bemutatókról?
L.: A tenisz. Hetente egyszer játszom, akkor semmi más nem számít.
J.: Lovaglás?
L.: Le vagyok tiltva! -mosoly.
J.: Megértem. ( mármint Juditot) Rengeteg ismerősöd, haverod van, számtalan embert ismersz. Emlékszem régről, hogy csendes, megfigyelő típus vagy és ritkán tévedsz az embereket illetően. De van igaz barátod? Akivel teljesen te vagy? Akinél nincs félelem az árulástól?
L.: A feleségem. Ő mindent tud rólam. Nagyon kevés az időm, egyszerűen nem érek rá beülni egy kávéházba és csevegni. A külföldi továbbképzéseket is azért szeretem,mert akkor van időnk kibeszélgetni magunkat, nincs más teendő. Talán Dudás Attila a legközelebbi barátom, sokat vagyunk együtt, ismer.
J.: Őszintén, neked nem fáj semmid?
L.: Nem, hál’istennek.
J.: (… arcomon leplezhetetlen irígység…) A sok tevékenység közül, üzleti munka, fotózás, üzletvezetés, L’Oreal nagykövetség, bemutatók, média, fodrász egyesület, melyik számodra a legfontosabb, ami nélkül nem tudnál élni?
…Pillanatnyi gondolkodás nélkül…
L.: Az üzlet, a vendégeim. Még ma is 9-10 órát lehúzok naponta. Annál nincs jobb, amikor a vendég feláll és kaján mosollyal azt mondja: most végigsétálok a Váci utcán, hogy megbámulják a hajamat és leszólítsanak, hol csináltattam. Élvezem!
Akkor menj, és csináld! Most és még nagyon sokáig! Köszönöm!!!
molnárjoli
Legutóbbi hozzászólások